Ahhoz, hogy kialakuljon a biztos kötődés anya és gyermeke között, meghitt, örömteli, szeretetteljes kapcsolatra van szükség. Nem elég, ha megszoptatjuk, megetetjük, átpelenkázzuk. Több kell! Átadni neki azt a szeretetet, amit érzünk iránta, megüzenni neki, mit jelent számunkra. Fel kell venni, ha sír, mosolyogni és nevetni rá, játszani vele, beszélni hozzá. Támogatni, segíteni a világ megismerésében. Ahhoz, hogy a világot megismerje, a szeretet jelével tudassuk vele, hogy nekünk Ő jelenti a világot.
Az anyai ölelés, testi érintkezés elengedhetetlen része szintén e szeretetteljes kapcsolat kialakulásának. Mikor felvesszük gyermekünket önkéntelenül is átkaroljuk, fölébe hajolunk, megérintjük, szoros testi közelséget alakítunk ki. A biztonságot és a nyugalmat sugározzuk.
A korai esztendők meleg és harmonikus kapcsolata alapvető fontosságú a gyermek későbbiekben megmutatkozó norma- és értékrendszerében. Ha jó mintát adunk, megfigyelhetjük, hogy magától is törekedni fog arra, hogy ő is hasonló szabályok és elvek alapján éljen, mint amit tőlünk látott, hallott.
Szeressük hát őket, alakítsunk ki minél szeretetteljesebb családi légkört, melyben magabiztos, önálló és testileg-lelkileg egészséges gyermeket nevelhetünk fel.
